Az otthoni gépemben SSD meghajtó van.

Ez az a mondat, aminek az elhangzása után általában úgy néznek rám minden társaságban, mint a burzsoázia egy tagjára, akit majd megérdemelten állít az elsők között a falhoz a forradalom. Hiszen az SSD meghajtók nem olcsók, cserébe viszont annyira nem is gyorsak. Drága játék hülye gyerekeknek.

Nézzük tehát a szikár tényeket: egy mai merevlemez körülbelül 50-100 MB-ot képes olvasni másodpercenként, míg egy SSD meghajtó olyan 100-200-at. Ezért egy merevlemez esetében nagyjából 10 Ft-ot kell fizetnünk GB-onként, míg egy SSD drive esetén könnyen 500 Ft fölé mehet az ár...

Hát bizony ez tényleg nem túl meggyőző. Dupla sebességért ötvenszeres ár... fényűző luxus.

Van viszont egy olyan mérőszám, a seek time, amiben a merevlemezek nemigen tudnak versenyezni az SSD meghajtókkal - merthogy az utóbbiaknál ez mozgó alkatrész híján, a közvetlen memória-elérés miatt praktikusan nulla. Ebből viszont praktikusan az következik, hogy ha sok viszonylag kis fájlt kell beolvasni innen-onnan - esetleg párhuzamosan több helyről -, akkor az SSD-k előnye hirtelen nem dupla, hanem inkább egy-két nagyságrendnyi lesz.

Ha a szintetikus benchmarkok helyett inkább a való életben jellemző terhelésre fókuszálunk, akkor azt láthatjuk, hogy az utóbbi eset sokkal inkább jellemző: az operációs rendszer betöltődése, a komplex, sok fájlból, modulból álló szoftverek elindulása mind ilyen folyamat.
Aki már nézte fél perceket a Visual Studio vagy a Photoshop splash screenjét (közben a merevlemez kereplését hallgatva) abban biztos megfogalmazódott a gondolat, hogy mi a jó eget reszel ez. Hát ezt.

Csak jelzésértékű e-penis villantásképp: a Photoshop indítása a burzsoáziánál hideg cache-el (OS újraindítás után) belül van a három másodpercen.

Ebből jellegből rögtön kiesik egy másik előny is: az SSD meghajtók elsősorban rendszerlemezként funkcionálnak jól, az egyszer-majd-talán-megnézem-vagy-nem jellegű, 10 GB-os HD filmeket tényleg nagy botorság ilyen meghajtón tárolni.

Rendszerlemezből pedig akár egy 32 GB-oson is el lehet férni nagyobb kompromisszumok nélkül - egy 32 GB-os lemezt meg már 19.000 Ft alatt magunkénak tudhatunk, és a 64 GB-os meghajtók is megállnak 30.000 Ft körül.
A gépbővítésben gondolkozóknak nem sokat kell hezitálniuk, hogy ez, vagy a legújabb processzor tudna többet dobni a gép sebességén - az utóbbiakban lassan több mag van, mint a dinnyében, de legfeljebb a SETI kutatásait tudjuk gyorsítani vele. Kivételek persze mindig vannak, ha magunk is számításigényes matematikai algoritmusokat futtatunk, akkor sokat számíthat, de az átlagos felhasználásnál messze nem.

Szóval én jó szívvel ajánlom mindenkinek, akinek van fölös 20.000 - 30.000 forintja, amit hajlandó számítógép-bővítésre szánni. Érdemes néhány fórumhozzászólást elolvasni a témában: új erőre kapott asztali masinákról, megtáltosodott öregecskedő laptopokról szólnak az írások.

Vásárlás előtt érdemes még végigbogarszni néhány cikket (például a a ProHardver kiváló cikkeit), benchmarkot - utána pedig vár a számítástechnika felső tízezre!