A Volvo nem biztonságos

Nemrégiben nyitottam egy Citibankos folyószámlát, tegnap megjött a bankkártyám is.
A kártyaszámom birtokában már regisztrálhattam az online banki felületre - ez nálam elég sarkalatos pont, mert valamiért minden alkalommal, amikor megfogok egy ügyfélhívós automatából kilógó cetlit, elkezd rángani a bal szemem sarkában egy ideg (nem tudom miért, talán valami furcsa allergia).

Maga a processz nem tartogatott túl sok meglepetést, adjam meg a már említett kártyaszámot, számlaszámot, válasszak felhasználónevet, jelszót, biztonságosat persze, legyen benne betű-szám minimum, de lehetőleg más egzotikus karakter is, kiváló.

Akkor most válasszak egy biztonsági kérdést is. Egy dropdownban sorakoznak a lehetséges opciók, na nézzük, "Mi a kedvenc étele?". Hát ez nem túl szerencsés, most például a tökfőzelék is dobogós lehetne, pedig pár éve a világból ki lehetett volna kergetni vele. Felsejlett előttem a beszélgetés, mineksorán az ügyfélszolgálatos továbbítja a hívásom a Terrorelhárító Központba, nem, nem a pipifasírt, te szemét. Kell ez nekem? Nem.

Nézzük tovább, "Mi a kedvenc autómárkája?". Ez mindjárt jobb kérdés, hiszen régóta nagy rajongója vagyok a skandináv minimál- illetve funkcionális designnak. Persze semmi nem tart örökké, de amíg a 2006-os S80-ak futnak, egyértelmű, hogy Volvo. Akkor mehetünk is tovább.

Ekkor ért hidegzuhanyként, hogy egyáltalán nem igaz a mítosz: a Volvo biztonságos. A biztonságos válasz legalább hat karakter hosszú.

Nos... Hazudjam magam Ssangyong-rajongónak, a biztonság oltárán áldozva? Nem, nem, soha, ezt az eszközt még a cél sem szentesítheti.

Akkor már inkább a pipifasírt.